Sokan vannak, akik kínosan ügyelnek arra, hogy lehetősség szerint a hazait válasszák. Sok reklámot láthatunk, hogy ezt kell választani, mert egészségesebb, jobb a minősége, stb. A közelmúltban megrendezett OMÉK ezt volt hivatott bizonyítani. Szép standok, színvonalas termékpaletta. Akár örülhettünk volna...
Ám a saját tapasztalatok éppen ennek ellenkezőjét bizonyítják - mármint hogy a hazai termék semmivel sem jobb, sőt kifejezetten rosszabb, és még drágább is. Miért van az, hogy ha elmegyünk külföldre, egészen más ízű joghurtot, tejet, péksüteményt kapunk? Miért érzed azt, hogy az osztrák, a német felvágott 'minőségibb', pedig az ára ugyanannyi.
Például kint a tömegtermelésből származó tejek a nálunk prémiumkategóriának számító szintjét közelítik. Van ízük és tápértékük. Hogy a magyar tej rossz, nem is titkolja senki. Mélykuti Tibor, a tejterméktanács elnöke nyilatkozta, hogy a tejünk zsír- és fehérjetartalomban meg sem közelíti más országokét, ami elsősorban a gyengébb minőségű takarmányon múlik.
Miért nem ad a magyar gazda jobb takarmányt a teheneinek? Mert ott van a magas áfateher meg még ezernyi tényező. A felvásárlási ár is kiszámíthatatlan, a termelők tőkeszegények, így maradnak a gyengébb minőségnél. És mi ezt vesszük meg, mert elhisszük a reklámoknak, hogy ez a jobb. Elég sokba kerül az adófizetőknek, hogy félrevezettethessék magukat. Jó példa erre, hogy csak az idei OMÉK kapcsán 1,85 milliárd forintot költött reklámra a közpénzből működő Agrármarketing-centrum.
A kormány az utóbbi években alkalmazott retorikájában lenézett külföldi multiláncoknak nem kell félni attól, hogy a hazai termékek lenyomják az ő saját márkás, illetve anyaországukból importált termékeit. Ugyanis a fogyasztó nem hülye. Egyszer-kétszer bedőlhet a reklámoknak, de aztán megkóstolja, és dönt. És nincs az a relkám-büdzsé, amivel át lehetne fordítani egy csalódott vevőt.
