Edward, a kegyetlen, zsarnok angol király diadalittasan, önelégült gőggel járja végig a leigázott Wales tartományt. Elvárja, hogy a Montgomeryben rendezett lakomán őt dicsőítsék a megalázott „velsz urak”, a „hitvány ebek”. Ám a pohárköszöntő elmarad, s a vendéglátók néma ellenállása éktelen haragra gerjeszti a hódítót. Parancsba adja az énekeseknek, zengjék el ők a tetteit...
I. Edward angol király 1277-ben meglátogatta a frissen leigázott Wales tartományt. Az ifjú I. Ferenc József 1857-ben első ízben Magyarországra látogatott. Arany János – és ezzel nem volt egyedül – elég sok hasonlóságot látott Edward kora és a Bach-korszak Magyarországának eseményei között.
Bár a legendárium ezt állítja, Arany János nem konkrétan az uralkodói látogatás alkalmából írta a balladát, a kőkemény politikai áthallásokat azonban nem lehet nem észrevenni.
A ballada allegorikus jelentése egyértelmű: a költőknek sohasem szabad megalkudniuk a zsarnoksággal, el kell azt ítélniük, és a helytállásukkal mindenkor példát kell mutatniuk.
Az a nagy kérdés, hogy csak a költőknek...?
